Egészségtudományi Közlemények

A Home Office hatása az észlelt stresszre, a szorongás és depresszió szintjére, valamint a szubjektív alvásminőségre a Covid–19-járvány ideje alatt

2025-03-24T10:58:34+01:00

Bevezetés: A home office munkarend az elmúlt években egyre szélesebb körben elterjedt munkavégzési formává vált, habár keveset tudunk a mentális egészségre gyakorolt hatásáról. Ezért, a kutatás célja, annak feltárása, hogy milyen hatással van a home office munkavégzés az észlelt stressz szintjére, az alvásminőségre, valamint a depresszió és a szorongás szintjére a COVID-19 járvány idején.

Módszertan: A vizsgálatban 154 fő vett részt, akik két csoportra lettek bontva aszerint, hogy a kitöltést megelőzően otthon vagy a munkahelyükön dolgoztak. A home office csoportot 83 fő (átlag életkor: 38,82 év (SD = ± 5,68), 60 nő/23 férfi), a személyes jelenléttel járó munkarendben dolgozók csoportját 71 fő (átlag életkor: 40,44 év (SD = ± 5,75, 47 nő/24 férfi) alkotta. A résztvevők online kérdőíveket töltöttek ki, amelyek olyan változókat mértek, mint az észlelt stressz, a szubjektív alvásminőség, továbbá a depresszió és a szorongás mértéke.

Eredmények: Akik otthoni munkarendben dolgoztak, azok tendenciaszinten magasabb szintű stresszt éltek meg (p = 0,056), azokhoz képest, akik személyes jelenléttel történő munkát végeztek. A home office-ban dolgozók szignifikánsan rosszabb alvásminőségről számoltak be (szubjektív alvásminőség és alváslatencia: p = 0,018). A csoportok között nem volt szignifikáns különbség a depresszió (p = 0,250), valamint az állapot- és vonásszorongás tekintetében (p = 0,178, p = 0,264), azonban a szubjektív alvásminőség vonatkozásában összefüggést mutatkozott a depresszió és szorongás szintjével (p < 0,001).

Következtetések: A home office típusú munkavégzés alkalmazása során olyan negatív hatások is előfordulhatnak, mint az alvásminőség romlása vagy az észlelt stressz mértékének növekedése.

Autista gyermeket és fiatal felnőtteket nevelő szülők egészségügyi tapasztalatai a Covid–19-pandéma időszakában

2025-01-20T14:28:19+01:00

Összefoglalás: Az autizmus spektrum zavarokban érintett személyek számára a tüneti jellegzetességeik miatt nehézséget okozhatott a pandémia időszakában bekövetkezett változások megértése. A napi rutin módosult és az egészségügyi ellátás igénybevétele is akadályokba ütközhetett. Kvantitatív, keresztmetszeti kérdőíves kutatásunk célja volt feltérképezni a családokra nehezedő terheket. Eredményeinek alapján a tünetek és a kihívást jelentő viselkedések megjelenése erősödést mutatott. Az egyénre és az állapot jellegzetességeire reagáló adaptált ellátás igénybevétele számos ponton nehézségekbe ütközött. Az eredmények a hazai ellátórendszer adaptivitásának hiányosságaira utalnak, azonban a járvány által okozott változásokat is figyelembe kell venni az eredmények értékelésekor.

A Nemzeti Népegészségügyi Program kapcsolta az egészségfejlesztés alapelveivel

2025-05-19T10:44:49+02:00

A múlt év szeptemberében bejelentésre került, hogy elkészült a Nemzeti Népegészségügyi Program, amely egyévtizedre (2023-2033) határozza meg a hazai népegészségügyi stratégiát. A Program Tervezet a prevenciós szemléletet helyezi előtérbe és kiemelt alapcélja, hogy növelje a hazai lakosság egészségben eltöltött éveinek a számát, mely területen Magyarország az Európai Uniós átlaghoz viszonyítva lemaradást mutat. Ez a lemaradás egyértelműen visszatükröződik a magyar demográfiai adatokban is. A hátrány leküzdéséhez, a lakosság egészségiállapotának javítását célzó célkitűzések eléréséhez, elengedhetetlen az egészségfejlesztés hangsúlyos jelenléte a Programban, hiszen az életmód a legmeghatározóbb egészségdetermináns. A hazai lakosságot jellemző egészségmagatartás mindenképpen formálást igényel, ehhez pedig folyamatosan hozzáférhető, hatékony és fenntartható egészségfejlesztési tevékenységre van szükség. Az áttekintő tanulmányban bemutatjuk, hogy az egészségfejlesztés három alapdokumentumának ma is érvényes megállapításai, a Programban is határozottan jelen vannak.

8-18 éves meningomyelocelevel született gyermekek vizsgálata és életminőségük összehasonlítása hasonló életkorú egészséges és krónikus neurológiai betegségekben szenvedő gyermekekkel

2025-04-14T08:58:25+02:00

Összefoglalás

Bevezetés:

Vizsgálatunk célja meningomyeloceles (MMC) betegek vizsgálata volt a tápláltság, a motoros funkció, a társbetegségek és az egészséggel összefüggő életminőség HRQoL megfigyelésével. Adatainkat az általános populációval (GP) és két másik neurológiai betegséggel hasonlítottuk össze: cerebrális bénulással (CP) és epilepsziával (E).

Anyagok és módszerek:

A kutatók összesen 86 MMC-s, 99 CP-s és 144 epilepsziás gyermeket és családjukat, valamint 238 kontroll gyermekes, azaz krónikus betegségben nem szenvedő 8-18 éves gyermekek családját keresték meg személyesen vagy levélben. KIDSCREEN- 52 életminőség kérdőíveket használtunk, adatokat gyűjtöttünk a fizikai paraméterekről, a társbetegségekről, a motoros működésről és a szociális paraméterekről.

Eredmények:

Az MMC többnyire a lumbosacralis régióban helyezkedett el. A leggyakoribb társbetegségek az inkontinencia (63,95%) és a hydrocephalus internus (40,70%) voltak. A paraparesis változó volt, a betegek fele segítség nélkül vagy kevés segítséggel mozgott.

Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az MMC-s gyerekek és szüleik véleménye között azokban a tényezőkben, amelyeket a szülő jól ismer. A fiatalabb gyerekek jobb életminőséget jeleztek, mint a serdülők. Megállapítottuk, hogy az MMC a másik két fő neurológiai betegséghez hasonlóan jelentősen befolyásolja az életminőséget.

Megállapítottuk, hogy az MMC esetében az életminőségük hasonló a CP-hez, de pozitívabb az értékelésük.

Következtetés:

Vizsgálatunk eredményei információt szolgáltattak a gyermekek és serdülők önértékelésű HRQoL-járól. HRQoL-szintjük alacsonyabb volt, mint az egészséges kontrolloké. Ez azt jelenti, hogy a fogyatékosság nemcsak orvosi, hanem szociológiai probléma is. A fogyatékos betegeknek speciális segítségre van szükségük önbecsülésük megőrzéséhez. Különböző szintű beavatkozások alkalmazhatók, pl. a szociális háló fejlesztése, pszichológiai segítségnyújtás, környezeti, kulturális és szociálpolitikai mérések.

Mi befolyásolja a cerebrál parétikus betegek testalkatát?

2025-05-22T18:19:32+02:00

Összefoglalás

Cél: A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük a cerebrális parétikus gyermekek tápláltságát a betegségjellemzőket és a szociodemográfiai mutatókat figyelembe véve.

Módszerek: A kutatásba 99 olyan családot vontunk be, akik cerebrális parétikus gyermeket nevelnek. Az általános populációból bevont 237 család alkotta a kontrollként szolgáló csoportot. A kutatás során a gyermekek motoros állapotát, minden egyéb társbetegséget is felmértünk, szociodemográfiai adatokat is gyűjtöttünk.

A vizsgált betegek tápláltsági állapotának értékelésére magyar, WHO és kiterjesztett nemzetközi (IOTF) testtömegindex-meghatározás standardokat használtunk. Felmértük a társbetegségek, a mozgássérülés súlyossága és a szociodemográfiai faktorok testalkatra gyakorolt rizikóját.

Eredmények: A cerebrális parétikus betegek átlagos testsúlya és testmagassága elmarad az ÁP gyermekekétől. Normál testalkat csak a betegek 53 %-ban mutatható ki, a vékony, sovány testalkat mintegy 40 %-ot tesz ki. Az igen alacsony súly (SGA) és a Stunted alkat (súlyban és magasságban is elmaradt testalkat) esetén a társbetegségek aránya megsokszorozódik. A szociodemográfiai faktorok nem befolyásolták a testalkatot.

A súlykategória és a BMI szerinti életminőség vizsgálatnál is mind szülők, mind a gyermek alacsonyabbnak ítélték meg általában az életminőségüket és a mozgásukat. A legkevesebb eltérést normál súly és BMI kategóriánál láttunk.

Következtetések: Megállapíthatjuk, hogy cerebrális parézis esetében a tápláltságot leginkább a betegség súlyossága határozza meg.

Az Eozinofil Granulomatosis Polyangiitissel (EGPA) patofiziológiája, diagnózisa és kezelése

2025-04-16T12:00:05+02:00

Összefoglalás:

Az eozinofil granulomatosis polyangiitissel (EGPA), korábbi nevén Churg-Strauss szindróma, egy ritka, kis és közepes méretű ereket érintő szisztémás vasculitis, amelyet a perifériás vérben eozinofília, asztma és granulomatosus gyulladás jellemez. A betegség számos szervet érinthet, leggyakrabban a tüdőt, a bőrt, a vesét, az idegrendszert és a szívet. Az EGPA patofiziológiája összetett, a T - helper 2 (Th2) válasz fokozódása, az interleukin-5 (IL-5) túltermelése, valamint eozinofíliás gyulladás jellemzi. A klinikai diagnózis felállítása és a betegség aktivitásának megfelelő nyomon követése laboratóriumi vizsgálatokkal és képalkotó eljárásokkal történik. Az új biológiai terápiák, különösen az IL-5 antagonisták jelentős javulást hoznak a kezelésben és javítják a betegség prognózisát. Az alábbi közlemény részletesen tárgyalja a kórkép patogenezisét, diagnosztikai kritériumait és kezelési lehetőségeit.

Újszülött és csecsemőkori sárgaság differenciál diagnosztikája

2025-05-29T09:02:42+02:00

Bevezetés

A sárgaság, orvosi nevén icterus, az újszülöttek és csecsemők körében gyakran előforduló tünet, amely a bőr és a nyálkahártyák sárgás elszíneződésében nyilvánul meg. Az időre született, egyébként egészséges csecsemőknél a sárgaság a leggyakoribb oka az újbóli kórházi felvételnek. (3,9) Bár a legtöbb esetben fiziológiás folyamatról van szó, amely spontán megszűnik, a háttérben kóros, akár sürgős ellátást igénylő állapotok is meghúzódhatnak. A pontos differenciáldiagnózis kulcsfontosságú annak érdekében, hogy időben felismerjük a potenciálisan súlyos rendellenességeket – például haemolytikus betegségeket, anyagcserezavarokat vagy egyéb, májat vagy epeutakat érintő eltéréseket. Jelen közlemény célja, hogy átfogó képet nyújtson a sárgaság különböző formáiról, azok patomechanizmusáról, diagnosztikai megközelítéseiről és a megfelelő kezelési stratégiákról.(4,9)

Fertőzések okozta intrauterin gyulladás: a fenyegető koraszülés és koraszülés immunbiológiája

2025-07-08T14:41:45+02:00

Összefoglalás

A koraszülés évente több mint 15 millió terhességet érint, és továbbra is az újszülöttkori morbiditás és mortalitás egyik vezető oka. A terhesség egy szigorúan kontrollált anyai immunválaszt jelent, amely kényes egyensúlyt igényel a potenciális fertőzéssel szembeni hatékony gazdavédelem és az idegen magzattal szembeni tolerancia fenntartása között. A hüvelyi mikrobiom - méhközeli anatómiai helyzete miatt - a magzati mikrobiom betelepedésének és kialakulásának az egyik lehetséges forrása. Nagy bakteriális diverzitású mikrobióm jelenlétében, mint például a bakteriális vaginosisban, a fertőzések, a spontán koraszülés és a kismedencei gyulladásos betegségek fokozott kockázatát figyelték meg. Ezekről a baktériumokról kimutatták, hogy erős intauterin gyulladásos reakciót váltanak ki, ami koraszüléshez vezet. A magzatvíz mikrobiológiai vizsgálatai arra utalnak, hogy az összes spontán koraszülés körülbelül 25%-a fertőzéssel függ össze. Az intrauterin fertőzés olyan kedvezőtlen újszülöttkori kórfolyamatokkal is összefüggésbe hozható, amelyek a fokozott morbiditással és mortalitással járnak. A kóros epigenetikai hatások miatt a koraszülöttek felnőttkorában nagyobb a kockázata a szív- és érrendszeri betegségeknek, a magas vérnyomásnak és a cukorbetegségnek. A cervix nyálkahártya–asszociált immunrendszerével a lokális mikrobiom is részt vesz a fertőzések kivédésében. Az endocervikális csatorna anatómiai és immunológiai gát a felszálló fertőzéssel szemben. Ha ez a gát sérül, megnő a felszálló méhfertőzés kockázata, mivel a baktériumok behatolhatnak a méh üregébe. A sikeres terhesség feltétele a finoman szabályozott együttműködés a magzati-lepényi szövetek és az anya immunrendszere között. Ebbe az érzékeny együttműködésbe belezavaró intrauterin fertőzés esetén, vetéléssel, koraszüléssel a magzati fejlődés elmaradásával, vagy éppen egyéb terhességi szövődmények kialakulásával kell számolni. Az anyai bakteriémia és a transzplacentális átjutás is okozhat intrauterin fertőzést. Intrauterin fertőzésben a lokális gyulladásos válaszban részt vevő leggyakoribb sejtek a neutrofilek és a monociták/makrofágok, valamint kisebb mértékben a T-sejtek, B-sejtek és NK-sejtek. Farmakokinetikájuk és a magzatvízben jellemzően megtalálható baktériumok széles körű lefedettsége alapján a javasolt antibiotikum-kúra klaritromicint, ceftriaxont és metronidazolt alkalmaz.