A 20. század történelmének hatása a kelet-közép-európai kereszténydemokrácia sajátosságaira
DOI:
https://doi.org/10.32966/szellem.2026.006Kulcsszavak:
kereszténydemokrácia, Kelet-Közép-Európa, 20. századAbsztrakt
Dolgozatunk célja azoknak az okoknak a bemutatása, amelyek alátámaszthatják, hogy a kereszténydemokrata mozgalmak és pártok miért alakultak ki különböző módokon Kelet- és Nyugat-Európában az 1945-ös háború utáni és az 1990-es rendszerváltásokat követő időszakokban. Fő állításaink, hogy a kereszténydemokrata mozgalmak kialakulását Nyugaton olyan társadalmilag beágyazott intézmények és külső körülmények segítették, amelyek Keleten a posztkommunista rendszerekben nem voltak jelen. Emellett az említett mozgalmak és pártok nem ugyanazon ideológiai-morális síkon kellett, hogy elhelyezkedjenek, így amíg Nyugaton a centrumot egyértelmen azonosíthatjuk a kereszténydemokrácia ideájával, Keleten teljesen más kiinduló alaphelyzetet ismerhetünk meg. Ezen okok pedig olyan intézményi-ideológiai hátteret biztosítottak Kelet-Közép-Európa kereszténydemokrata pártjainak, amelyek determinálták szerepük marginális mivoltát, lehetőséget adva más, meghatározásukban nem elsősorban kereszténydemokrata pártoknak a retorikájuk használatára. Ezen folyamat megértésére is kísérletet teszünk, ugyanis hipotéziseink részét képezi, hogy bemutassuk, a populizmus is hatással bírt az említett pártok marginalizálódására, magyarázó erejű lehet annak megértésére. Hipotézisünk szerint az is akadályozta a kereszténydemokrácia keleti megerősödését, hogy a kommunista korszak elnyomó politikája miatt az egyházak társadalmi és politikai beágyazottsága nem volt olyan erős, mint Nyugat-Európában. A vallási intézmények nem tudtak olyan stabil bázist biztosítani, amelyre önálló, tömegeket megszólító kereszténydemokrata pártok épülhettek volna.
A dolgozatban nagyrészt kvalitatív módszerekkel, szakirodalmak vizsgálatával, saját gyűjtésekkel és összehasonlító módszerekkel kívánjuk bemutatni mind a nyugati, mind a keleti kereszténydemokrata pártokat. Emellett kvantitatív módszert is használunk a felállított megállapításaink ellenőrzésére.
Hivatkozások
Duverger, Maurice (1963) Political Parties: Their Organization and Activity in the Modern State. New York: Wiley.
Fontaine, Pascal (2015): Út Európa szívébe 1953–2009. s.l.:Scolar Kiadó.
Gergely Jenő (2007): A kereszténydemokrácia Magyarországon. Múltunk, (3):113–154.
Gottfried, Paul (2007): The Rise and Fall of Christian Democracy in Europe. Orbis, 51(4):711–723. https://doi.org/10.1016/j.orbis.2007.08.012
Grzymala-Busse, Anna (2019): Why There is (Almost) No Christian Democracy in Post-Communist Europe. Party Politics, 19(2):319–342. https://doi.org/10.1177/1354068811407596
Horváth Jenő (2007): Olaszország és a Keresztény Demokrácia (1943-1994). Múltunk, (3):237–274.
Katus László (2001): Liberális Katolikusok és Katolikus Liberálisok Nyugat-Európában a 19. Század Derekán / Állam és Egyház a Polgári Átalakulás Korában Magyarországon 1848-1918. Budapest: Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség.
Kirby, Dianne (2006): The Cold War, the hegemony of the United States and the golden age of Christian democracy. In McLeod, Hugh (szerk.): The Cambridge History of Christianity. Cambridge: Cambridge University Press, 285–303.
Kirchheimer, Otto (2015): The Transformation of the Western European Party Systems. In La Palombara, Joseph – Weiner, Myron: Political Parties and Political Development. Princeton: Princeton University Press, 177–200.
Máté-Tóth András (2013): Vallás és társadalom: hatás-ellenhatás és társadalmi felelősségvállalás Kelet- és Közép-Európában. Szeged: Szegedi Tudományegyetem.
