A munka-magánélet egyensúlyának reformja Romániában a 2019/1158. EU irányelv, valamint a 283/2022. és a 241/2023. számú törvények tükrében

Absztrakt

Jelen tanulmány az ún. munka és magánélet közötti egyensúlyról szóló 2019/1158 EU irányelv tagállamokra gyakorolt hatásait vizsgálja, különös tekintettel Románia esetére. A szerző áttekinti, hogy a közelmúlt jogalkotási reformjai, köztük a 283/2022. sz. és a 241/2023. sz. törvények, miként próbálnak megoldást nyújtani a szakmai és személyes kötelezettségek összehangolásában jelentkező rendszerszintű kihívásokra. E törvények, amelyek közvetlen válaszként születtek az irányelvre, jól példázzák, milyen jelentős szerepet játszik az Európai Unió a munkajogi szabályozások alakításában, valamint a tagállamok közötti esélyegyenlőség és igazságosabb munkafeltételek megteremtésében. A tanulmány részletesen bemutatja az új törvények legfontosabb rendelkezéseit, ilyen a gondozói szabadság, a szülők számára elérhető távmunka lehetőségei és a családi vészhelyzet esetén igénybe vehető szabadság, hangsúlyozva ezek
jelentőségét abban, hogy a román munkajogi gyakorlat jobban igazodjon az uniós elvárásokhoz. A dolgozat kitér a román munka törvénykönyvének jelenleg érvényben lévő munkaidő- és pihenőidő-szabályaira is, rávilágítva arra, hogyan mozdul el a szabályozás fokozatosan egy munkavállaló-központúbb szemlélet felé. A jogszabályi elemzésen túl a tanulmány azonosítja a fenntartható munka-magánélet egyensúly elérésében továbbra is fennálló kihívásokat, és gyakorlati javaslatokat fogalmaz meg ezek orvoslására. A javaslatok között szerepel többek között a „lecsatlakozáshoz való jog” bevezetése, amely hozzájárulhatna a munkavállalók mentális egészségének védelméhez és a kiégés megelőzéséhez, emellett pedig fontos cél a gondozási feladatok kiegyensúlyozottabb megosztásának elősegítése és a munkahelyi rugalmasság erősítése is. A tanulmány ezen fejlemények elemzésén keresztül mutatja be, milyen előrelépéseket tett Románia az irányelv nyomán, és ezeket a változásokat az európai munkaerőpiac modernizálására irányuló átfogó uniós törekvések kontextusában értelmezi. Az eredmények kiemelik az Európai Unió kulcsszerepét az érdemi reformok ösztönzésében, valamint egy olyan munkaerőpiac kialakításában, amely az egyenlőséget, a fenntarthatóságot és a munkavállalók jóllétét helyezi előtérbe.