A felületelőkészítés hatása a felületi réteg maradó feszültségi állapotára hidegalakító szerszámacélokon
DOI:
https://doi.org/10.35925/j.multi.2020.3.32Kulcsszavak:
keramikus bevonat, felületelőkészítés, maradó feszültség, szerszámacélokAbsztrakt
A szerszámacélok kopásállóságának, élettartamának növelésére gyakran alkalmazunk keramikus bevonatokat, amelyek teljesítőképességét nemcsak a bevonat sajátosságai határozzák meg, hanem nagymértékben befolyásolják a felületi- és felületközeli réteg tulajdonságai, többek között maradó feszültségi állapota. Ebben a cikkben mono- és multiréteges szuperkemény DLC bevonatolásra szánt X153CrMoV12 erősen ötvözött hidegalakító szerszámacélok esetében azt vizsgáltuk, hogy a bevonatolás előtt végzett, két elterjedten használt felületelőkészítési eljárást – a polírozást és az üveggyöngyszórást – követően milyen feszültségállapot alakul ki a szerszámacél felületközeli rétegében, összehasonlítva azt a megelőző lépcsőben, azaz a köszörüléskor kialakult maradó feszültségi állapottal. Megállapítottuk, hogy az egyes megmunkálási eljárások rendkívül eltérő feszültségállapotot eredményezhetnek, a köszörülést követően döntően húzó, a polírozás után jellemzően kismértékű nyomó, az üveggyöngyszórás hatására pedig, a polírozáshoz képest egy nagyságrenddel nagyobb, nyomó maradó feszültségek alakulnak ki.
Szakirodalmi tájékozódás alapján megállapítottuk, hogy ezek a maradó feszültségek nagymértékben módosíthatók a megmunkálás körülményeinek, technológiai paramétereinek változtatásával, hangsúlyozva, hogy a maradó feszültségek mellett számos más befolyásoló tényezőt is figyelembe kell venni a keramikus bevonatok alatti szubsztrát felületminőségének kialakításakor.
