A nemzeti kisebbségek parlamenti képviselete Európában, különös tekintettel a Jugoszláv utódállamokra
DOI:
https://doi.org/10.32980/MJSz.2021.1.939Kulcsszavak:
nemzeti kisebbség-nemzetiség, parlamenti képviselet, népek önrendelkezési és elszakadási joga, függetlenségi népszavazás, kisebbségi jogokAbsztrakt
Az általunk vizsgált térségben némely kisebbségek részéről hiányzik a nemzeti államhoz való politikai hűség, amelyet az államalkotó nemzet elvárna tőlük, ezért is alakultak ki azok a sztereotípiák, amelyek szerint a nemzeti kisebbségek szeparatisták, főként olyan esetekben, ha az anyaországuk szomszédos állam. A korábbi három szocialista szövetségi állam – Jugoszlávia, Szovjetunió és Csehszlovákia – felbomlása ezt részben bizonyította is, hiszen a délszláv államban sokéves véres háború folyt. E három országból a népek önrendelkezési és elszakadási joga alapján 24 új utódállam keletkezett, amelyek nemzetközi elismerésének feltételei között szerepelt a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása. Jelen tanulmányban górcső alá vesszük a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletre vonatkozó szabályozását a posztjugoszláv országokban és annak kihatását a parlamenti képviseletükre és a társadalmi életre.